A családi házban felhasznált ivóvíz legalább fele a lakáson kívül, a kertben „folyik el”, ezért nem mindegy, hogy miképpen használjuk automata öntözőrendszerünket. Némi odafigyeléssel és ezzel a néhány tanáccsal nagymértékben csökkenteni tudjuk az öntözés költségeit úgy, hogy kertünk sem érzi meg a takarékoskodást.

A hálózati víz teljes kiváltására a legkézenfekvőbb megoldás a kút, hiszen az innen nyert víz után csak a szivattyú által fogyasztott áramot kell fizetnünk, és így sokkal olcsóban öntözhetünk.
Az, hogy mennyivel, az a helyi viszonyok által befolyásolt kútfúrási- és szivattyú-költségtől függ: minél mélyebben van elégséges mennyiségű víz, annál költségesebb a fúrás és a kútba való optimális teljesítményű szivattyú. Ezért mielőtt belevágnánk, érdemes számításokat végezni a projekt megtérüléséről.

Az esővíz-gyűjtéssel általában csak kiegészíteni tudjuk a csapvizet, mert csapadékos időben felgyűlt készletek a kánikulában gyorsan kiapadnak, de nagy felületű tetőről komoly űrméretű tartállyal így is rendes összegeket spórolhatunk. Itt is számolnunk kell a ciszterna (legyen az betonból készült vagy előre gyártott és leásott műanyag- illetve vastartály) és a szivattyú bekerülési költségével!

Amennyiben nincs lehetőségünk a fenti két megoldásra, még mindig egyszerűen felezhetjük az öntözés költségeit, ha mellékvízórát szereltetünk fel kerti vizünkre, és így mentesülünk az azt súlytó csatornadíjtól. Ennek ügyintézését a helyi vízműveknél kezdjük!

Akár hálózati, gyűjtött vagy kútvízről is van szó, további megtakarításra van lehetőségünk az öntözőrendszer helyes kialakításával és beállításával. Tervezéskor figyelembe kell venni, hogy az árnyékos és a napos kertrészeket ne ugyanazon zóna öntözze, hanem legyenek különválasztva, és a párolgás mennyiségéhez mérten kapjanak vizet. A szórófejek elhelyezésénél fontos elkerülnünk a sokszoros átfedésből adódó víztöbbletet.

ágyásoknál, sövényeknél és sziklakerteknél mindig a csepegtető- és a mikroöntözést kell alkalmazni, hogy a legkisebbre csökkentsük az elfolyó és elpárolgó víz mennyiségét.

Szintén a párolgást csökkenti az öntözés helyes napi időzítése: a füvesítés utáni pár hetet kivéve kizárólag napkelte és napnyugta közötti időszakra (leginkább a hajnali órákra) állítsuk öntöző-vezérlőnket, mert ilyenkor a legkisebb a napi párolgás az alacsony hőmérséklet és a viszonylagos szélcsend miatt, és a legnagyobb hálózati víznyomásra is ekkor számíthatunk.

Sokat spórolhatunk azon is, ha nem locsoljuk túl a kertet. A beállt fűnek és növényzetnek a legmelegebb időben is elég a napi egyszeri dózis, hűvösebb időben pedig ritkítani kell az öntözési napokat. Szeptember-októbertől az aszályos, meleg őszi időjárás kivételével a csepegtető öntözést teljesen leállíthatjuk, mert a növények nagy része ekkorra befejezte a hajtást, és kevesebb vizet igényel.

Nem feledkezhetünk meg az esőkapcsoló megfelelő elhelyezésétől és beálltásától sem. Ott van jó helyen, ahol akadálytalanul éri a csapadék, de nem tűzi a napsütés egész nap, és nem fújja ki gyorsan a szél. érzékenységét leginkább tapasztalati úton érdemes hangolni.

Fontos még, hogy öntözőrendszerünk csőhálózata és szerelvényei se pazarolják a vizet, azzal, hogy eresztenek valahol, ezért évente egyszer,
a tavaszi indításnál érdemes szakemberrel átnézetni!